Az eperfa története folytatódik

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Külön köszöntöm azokat, akik közvetlen leszármazottai vagy közeli rokonai a hősi emlékművön feltüntetett hősi halottaknak.
Mit is ünnepelünk ma? Az Országépítő Alapítvány 1999-ben országos pályázatot írt ki azon városok és falvak számára, amelyek határában 100 évesnél idősebb fa áll és hozzá monda vagy meseszerű történet fűződik, némi valóság alappal. Amennyiben elnyeri a zsűri tetszését, a község TANÚFÁT kap. Vállalkoztam a pályázat megírására , melyben segítségemre voltak:

KISS ZSIGMONDNÉ
SZADAI LAJOSNÉ
LAKATOS LÁSZLÓNÉ
és szüleim KONTHA ANTAL és KONTHA ANTALNÉ

A pályázat a mellettünk álló eperfáról szól, ahonnan az I. és II. világháborúba indultak azok a Majosházi férfiak, akik neve az emlékművön szerepel. De haza, sajnos élve senki sem jutott. A fa alatti búcsú a feleségtől, szülőktől, gyermektől, kedvestől, a várakozás, reménykedés, a fa édes csemegéje, mind-mind belekerült a pályamunkába. Az Alapítvány egy TANÚFÁVAL DÍJAZTA a pályázatot.
Ma egy fát is ültetünk a folyamatosság miatt. Ha az eperfa kiszárad, e fa őrizze az emlékeket.

MI INDÍTOTT A PÁLYÁZAT MEGÍRÁSÁRA?
Az idősek elbeszélései, az emlékezéseik, siralmaik a miatt, hogy azt sem tudják többen, hogy merre nyugszanak hozzátartozóik. S talán az is, hogy el-elnézem évek óta egyre kevesebb a virág még halottak napján is az emlékműnél.
Valamint egy régi idézet jutott eszembe:
" Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van átkozva, hogy megismételje azt."

Sajnos egyre kevesebben élnek már azok, akiknek élő emlékeik vannak a II. világháborúról, vagy akik mesélhetnének az I. világháborúról, amit ők is a felmenőiktől hallottak. Pedig fontos lenne, hogy meg ne ismétlődhessenek azok a borzalmak, melyektől a családokban a fájdalom lett úrrá. A FÉRJ, AZ APA, A TESTVÉR, A KEDVES elvesztése miatt.
Mert az emlékezet halványul. A nemzedékek gyakran megfeledkeznek a temetőben nyugvókról. Megfeledkeznek, hogy a hősök emlékművénél halottak napján letegyenek 1-1 szál virágot.

Ez a természet rendje mondhatnánk, hiszen a személyesen nem ismert nagyszülő, dédszülő, rokon emlékművéhez egyszer csak elfelejtenek kijárni az emberek. Pedig Majosháza is, mint minden magyar település gyászol valakit.

Mi 37 hőst, akik közül sokan a szülőföldtől távol Olaszországban vagy a Don hadszínterein, nem könnyek nélkül képzelték maguk elé a szenvedést és érték be a tragédiát. Hősök ők a szó igaz értelmében. A mi hőseink. Megannyi véráldozatunk tisztelete, tisztességük, becsületük, emlékük megőrzése mindannyiunknak, mint kései utódoknak, kötelessége.

MI SZÁMUNKRA EZ A NAP?
Megkésett tisztelet vagy "kései sirató"? Nem! Ez a TANÚFA, ez a nap, az utókor és a következő generáció főhajtása kell, hogy legyen. Meg kell a legfiatalabbaknak is ismerkedniük a múlttal, azt tisztelni, az igazi értékeit megbecsülni. Akár a hősi emlékmű vagy e TANÚFA és a mellé ültetett fa gondozása, virágok, elhelyezése legyen egyfajta tisztelgés, mellyel az itteni és a messze távolban nyugvókra emlékezünk. Fontos, hogy szívünkben, emlékünkben tovább éljenek. Ma emlékeztünk azokra, akik megszenvedték a múltat. Tudjuk múlt nélkül nincs jövő és ebben igazi érték csak az ember. A TANÚFA legyen emlékeztető idősek, ifjabbak és legifjabbaknak. Figyelmeztessen 1 szál virágra, amely kegyelet a hősök emlékművénél, a temetőben.
Az emlékezet ne halványodjon!

"El ne feledd az ősöket,
Kik erdők, mocsarak
Helyén mezőket,
Utat, szőlőket,
Neveltek, s falvakat. "
/Keresztúri D/

Mi középkorúak, s ti ifjak, s legifjabbak, ne feledkezzünk a temetőben nyugvókról, az emlékükre állított fáról, a TANÚFÁRÓL, EMLÉKMŰRŐL.
Álljunk meg alkalmakkor egy főhajtásra,

Mert: "Az örökös vándorút
Véget soha nem ér,
S ha nincsen gyökerünk,
Elvisz a szél. "
/Bródy János/

Klikkelj a képre és nagyban látod