Bronzkori ásatás Majosházán
A képen látható leletre 1998 októberében a majosházi víztorony mellett
a szennyvízcsatorna fektetési munkálatai közben találtak rá. Az ott dolgozók arra lettek figyelmesek, hogy a kiásott
gödör falából egy csont áll ki.
Még aznap értesítették Hegedűs Attila régészt, aki másnap reggel meg is kezdte
a lelet feltárását. Mint hamarosan kiderült ez nem csupán egy csont, hanem egy egész sír. A régészek
a feltárt sírt 1:10 arányban lerajzolták, majd minden szükséges vizsgálat elvégzése után rekonstruálták
és kiállították a ráckevei Árpád múzeumban !
A sírban nem csak egy csontvázat találtak, hanem néhány
bronzból ill. agyagból készült tárgyat is /2db bronzból készült ruhatűt, ékszereket, agyagból készült
edényt és tányért/, amelyek mint a vizsgálatokból kiderült a korai bronzkor elejéből, Krisztus előtt a XVII.-ik századból
azaz időszámításunk előtt 1600-ból származhatnak.
A halottat a korra jellemző , úgynevezett zsugorított sírba temették. Ez azt jelenti, hogy
oldalra fektették, a lábait felhúzták, mintegy alvó testhelyzetbe helyezve. A test mellé helyezett edénybe,
tányérra ételt és italt tettek. Ezekből a számunkra furcsának tűnő temetkezési szokásokból arra
következtethetünk, hogy abban a korban hittek a túlvilági életben vagy pusztán a hosszú túlvilágba tartó útra
csomagoltak némi élelmiszert az elhunytnak . A régészek nem tudták megállapítani a sírban talált ember
a nemét, csupán a fellelt ékszerekből kiindulva vélik úgy, hogy nő lehetett.
A talált bronz tárgyak erre korra jellemzőek viszont nem elhanyagolandó tény hogy az ezen a területen letelepedett
emberek annak ellenére is használták a bronzot hogy ehhez a területhez legközelebb csak Erdélyben volt bronzlelőhely.
Nyilvánvaló hogy ebben igen nagy szerepe volt az ez időben aktívan működő kereskedelemnek.Pénz hiányában a kor jellegzetessége
a cserekereskedelem .
Az itt élő emberek földműveléssel és állattartással foglalkoztak , az ebből nyert termékekkel "fizettek" a
kereskedőknek.A cserekereskedelem hatékonyságának köszönhetően az ebben a korban élt emberek sírjainak feltárásakor
igaz nem gyakori esetben az ékszereik között még adriai tengerből származó kagylókat is találtak a régészek .
Az állattartó tevékenységük az apró szárnyasoktól a szarvasmarha és ló tartásával is büszkélkedhetett.
Az álattartásra szánt épületeiket és a lakóépületeiket egyaránt fából készítették . Ez szinte kézenfekvő hiszen
ezen a területen fát találtak de követ viszont nem . A legközelebbi kőlelőhelyük a Duna másik partján a jelenlegi
Nagytétény és Sóskút vonalon található dombságon van , de a körülményes szállítás határt szabott a kőből épített házaknak.
Köveket használtak viszont sírjaik megjelölésére és úgynevezett őrlőköveket a szemes gabonák őrlésére.
Csak a későbbi úgynevezett középső bronzkori időszakban alakult csak ki a sárból és agyagból a földbe mélyitett és taposott
falú építmények készítése.
Ha kiváncsi vagy rá hogy milyen lehetett akkor klikkelj ide és nézd meg a képet .
A kereskedők által idehozott bronzból fegyvereket, ékszereket készítettek. Ebben az időszakban
valószínűleg a nagy szárazság miatt megnövekedett a népsűrűség a Csepel-szigeten, erre bizonyíték, hogy
nem csupán Majosházán, hanem a környező településeken is feltártak már hasonló korból származó
sírokat. Százhalombattán az 1970 -es években egy több mint 2000 sírból álló temetőt tártak fel.
Szigetszentmiklóson 2002-ben egy 500 urnasíros temetőt tártak fel
Egy ilyen nagyságú 500 sírból álló temetőt egy kisebb település 300-400 év alatt hoz létre
A halottat a korra jellemző , úgynevezett zsugorított sírba temették. Ez azt jelenti, hogy
oldalra fektették, a lábait felhúzták, mintegy alvó testhelyzetbe helyezve. A test mellé helyezett edénybe,
tányérra ételt és italt tettek. Ezekből a számunkra furcsának tűnő temetkezési szokásokból arra
következtethetünk, hogy abban a korban hittek a túlvilági életben vagy pusztán a hosszú túlvilágba tartó útra
csomagoltak némi élelmiszert az elhunytnak . A régészek nem tudták megállapítani a sírban talált ember
a nemét, csupán a fellelt ékszerekből kiindulva vélik úgy, hogy nő lehetett.
A talált bronz tárgyak erre korra jellemzőek viszont nem elhanyagolandó tény hogy az ezen a területen letelepedett
emberek annak ellenére is használták a bronzot hogy ehhez a területhez legközelebb csak Erdélyben volt bronzlelőhely.
Nyilvánvaló hogy ebben igen nagy szerepe volt az ez időben aktívan működő kereskedelemnek.Pénz hiányában a kor jellegzetessége
a cserekereskedelem .
Az itt élő emberek földműveléssel és állattartással foglalkoztak , az ebből nyert termékekkel "fizettek" a
kereskedőknek.A cserekereskedelem hatékonyságának köszönhetően az ebben a korban élt emberek sírjainak feltárásakor
igaz nem gyakori esetben az ékszereik között még adriai tengerből származó kagylókat is találtak a régészek .
Az állattartó tevékenységük az apró szárnyasoktól a szarvasmarha és ló tartásával is büszkélkedhetett.