Vajon miért költöztek el az otthonaikból azok az emberek akik Majosházát alapították ?

Nem érdektelenek az egyháztörténelem számára a dogmatikai vitákon túl egyszerű hívei életének külső eseményei, melyeknek során sokszor küzdelmeikben hősi kiállásra, máskor meg régi hajlékaik elhagyására kényszerülnek. Ha nem is hasonlítható ez a migráció a hugenották, vagy a salzburgi protestánsok vándorlásához, lényegében véve ez esetben is ez történt. A Duna mellett két falu telepedett le tehát és két református egyházközösség alakult ki.

Természetszerűleg felvetődik a kérdés, mi volt az oka annak, hogy a régi otthont ott hagyták és idegenbe települtek át?
- Két oka is volt. Az egyik gazdasági ok. A település folytán korlátlan lehetőséget nyújtó gazdasági helyzet adódott számukra. A régi helyen nagyon szűk volt a hely és nagyon nagy volt a nyomás azoknak az igazi földesuraknak a részéről, akik, ha nekik úgy tetszett, az efféle kisnemes családokat is ki tudták forgatni nemcsak földjeikből, de ki tudták űzni még házaikból is.
- De a másik ok, ami őket szándékaikban befolyásolta, a vallási elnyomás volt. Ez a kettő nem külön-külön, hanem együtt jár. A hitbeli fanatizmus, ahol lelki hatást nem ért el, ott gazdasági szankciókat foganatosított: elvette a templomot, a lelkész megélhetési lehetőségét megszüntette, de magukat az egyháztagokat sem kímélte. Az efféle befolyásolásban annak a vidékenk, ahonnan kitelepülnek, bőven volt része, akár a komáromi, akár a barsi egyházmegyi egyházakat nézzük. A komáromi egyházmegyében 1678-1783-ig a legtöbb gyülekezetben szünetel a vallásgyakorlat .

A Hont és Bars megyei egyházközségek üldözéséről pedig egyenesen megdöbbentő beszámolók szólnak. Bars megyében - Nemesoroszi artikuláris helyen kívül - 1724-től 1781-ig minden református gyülekezetben megszűnik a vallás szabad gyakorlata és ennek eredményeképpen alig van református gyülekezet, ahol a lelkész csak egy időre is megmaradhat (88). A két új falu lakosainak legidősebbjei arról emlékeznek, hogy idetelepülésüknek a vallási üldözés volt az oka. Új lakóhelyük hitéletükre nézve sokkal előnyösebb. Régi lakóhelyükön még írni-olvasni sem tanulhattak meg. Az iskola fenntartásának a joga hozzátartozott a vallásszabadsághoz. Ahol a lelkész és tanítónélküli faluban református volt a nótárius, az sem taníthatta őket még 1774-ben, mint ezt a barsi egyházmegyei árva egyházakról szóló kimutatás elibénk is tárja. Úgy nőnek fel, mint a barmok - panaszolják. Addig itt, ha szűkebb keretek között is, de iskolát tarthatnak fenn. Régi helyükön az ellenséges indulatú földesurak: Kazy János, gr. Eszterházy Károly, gr. Mayláth József, de küönösen az esztergomi érsekség a legkeményebben megakadályoztak mindenféle legkisbb lelki megmozdulást, összejövetelt. Addig itt maguk között voltak - s ha tiltott módon is, de tanítójukkal maguknak prédikációt olvastathattak, s egy jóindulatú földesúr oltalma alatt élhettek. Az üldözés és az elköltözés azonban nagyon megritkítja az ottani reformátusság sorait. Bars megyében a kis Tegezesborfő községben annyira megfogyatkozott a reformátusság, hogy 1818-ban már csak 3 református család van ott (89). A füzesgyarmati régi református gyülekezetet - primási birtok - az uraság úgy szétvereti hajdúival, magát a lelkészt sem kímélve meg a testi bántalmazásoktól, hogy 1784-ig itt sincs református egyház (90). Nemesoroszinak, ámbár artikuláris hely, két lelkésze is börtönt szenved, s az üldözés, meg az elvándorló családok után ez az egyház is alig él már a 19-ik század közepén (91). A szintén régi ágói egyház is, az 1733-mal kezdődő 50 éves árvaság után úgy meggyöngült, hogy a türelmi rendelet idején már mint csak filia kelhet életre (92). A szodói és pozbai egyházközségeknek, ámbár nagyobbára nemes közbirtokosok a lakosai, sincs lehetőségük arra, hogy lelkipásztort tartsanak (93). A Hont megyei kis ternyei református egyház is, földesurának (Eszterházy gr.) kegyetlen haragja miatt, szinte elpusztul a XIX. Század elején (94). Nagypeszeknek, mivel Hont megyében nem dühöngött annyira az üldözés, mindig volt lelkésze és népe így aránylag eléggé együtt maradhatott (95). A komáromi egyházmegyében Paczolaj községnek ma egyáltalában nincs református lakosa, de tudomásunk sincs róla, hogy itt valaha egyházközösség lett volna. Tornóczról is azt tudjuk, hogy róm. kat., s a múltban itt levő protestánsság is inkább evangélikus volt. De Alsőszöllőst, melynek kb. egyenlően volt református és r. kat. Lakossága, érzékenyen érintette a református családok elvándorlása (96). Farkasd és Magyarsoók-Szelőcze református egyházközösségei mind e mai napig megmaradtak ugyan, mivel kezdettől fogva elég nagyszámú református lakott bennük és egyházközségók is volt mindegyikben Ember Pál idejében is (97), de Magyarsoók-Szelőcze túlnyomóan rk. Jellegű községgé lett (98). A komárommegyei Udvard községben pedig - ámbár Ember Pál szerint volt református egyházközsége - annyira megfogyatkozott a reformátusság, hogy 1890-ben 4200 lakosból alig van református, s templomuk is csak 1890-ben épült fel. Tudományos szempontból érdemes volna megvizsgálni azt a kérdést is, hogy a magyar családoknak erről a vidékről való elköltözése mennyire befolyásolta a magyar-szlovák nyelvhatár eltolódását, de ezt hagyjuk világi tudósainkra (99). Ennek a kérdésnek a végső eredménye az, hogy az Alföldre, erre a török által elpusztított és üresen maradt, gazdaságilag nagy előnyöket rejtő területre tolódik át mind jobban a reformátusság és a magyarság súlypontja. Itt több egyház és falu alakul ki, épül fel, míg a Felvidéken, mely a török hódoltság alatt a magyarság fellegvára volt, éppen a fent tárgyalt okok miatt megritkulnak mind a reformátusság, mind a magyarság sorai. E két község lakosságának a többszöröse települ át csupán a kisnemesi rétegből magába Pest megyébe is olyan községekbe, mint Alsódabas, Tápióbicske, Tápiószele, Nagykőrös, Ókécske stb. Az még a következő részletekutatásra vár, hogy a török hódoltság megszűnése utána a magyarság és a reformátusság új elhelyezkedése után a a mai egyházi és néprajzi térkép kialakulása miképpen megy végbe.

A felsorolt 17 családból 4: a Magyar, Sipos, Horváth és Pomothi családok ismeretlen, de valószínűleg Hont megyéből származnak.
A fennmaradó 13 közül Nyitra megyéből jön 2 család: a Résők Soókról,
a Narancsikok Galgócziról,de a többi 11 család Bars és Hont megyei szintúgy mint Áporkán.
A Bars megyeiek közül a Deményeik Agóról, a Fehér és Kontha család Nemesorosziból, a Hangyás család Pozbáról, Piróthok Szodóról, a Kiss, Huszár és Oswald családok pedig ismeretlen községekből valók..
A Hont megyeiek közül nem sikerült a Molnár, Muzsik és Dalmadi családok pontos régi lakóhelyét sem megállapítani.


Nyitra megye korabeli térképe
Itt nézheted meg a korabeli Nyitra-megyei térképet ami 788.9 Kb.

Az új telepesekről nem tudjuk, hogy mennyi jószágot hoztak magukkal, hogyan osztották el egymás között földjeiket. Jó volna azt is tudni, megvizsgálni milyen kulturális hatásokat, egyházi szokásokat stb. hoztak magukkal, ezek azonban már meghaladják dolgozatunk keretét. Egy bizonyos, hogy kisparaszti életformában élnek. A két faluban nincs jobbágytelek és így nincsenek jobbágyaik sem. Maguk dolgoznak, munkálkodnak.